Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Harmadik szempont: A NER tudománya, avagy az MTA ostroma

A NER tudománya, avagy az MTA ostroma/Részlet/ Harmadik szempont/

 

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) valódi demokratikus szimbólum, no nem azért, mintha tökéletes lenne. Mert nem az. Az MTA bizonyos értelemben egy eléggé kivénhedt struktúra hordozója, mellyel szemben magam is igen kritikusan szoktam megnyilatkozni. Szóval hozzá kellene nyúlni, kétségteleneül – na de nem mindegy hogy kiknek és hogyan.

Mert azt még én sem tagadhatom, hogy az MTA – hibáival együtt is – egy többé-kevésbé meritokratikus, vagyis a kiválóságot legalább részben figyelembe vevő intézmény. És mint ilyen, lassan az egyetlen példánnyá válik hazánkban. Ez azt jelenti, hogy ha kiváló teljesítményt mutatsz egy adott tudományterületen, akkor anélkül is megkaphatod az MTA anyagi és erkölcsi támogatását, hogy valakinek a valakije lennél, például orbán viktoré. Ezt egészen könnyen tudom igazolni, hiszen én magam is nyertem rangos MTA díjat, és ha valakiről, akkor magamról tudom, hogy egyáltalán nem volt se szószólóm, se támogatóm, nem vagyok sem rokona sem ismerőse senkinek a döntnökök közül. Ha már akkor is a Palkovics tehát a fidesz tehát orbán viktor döntött volna a díjak odaítéléséről, akkor én egészen biztos vagyok benne, hogy nem kapom meg. Az egy nagyon-nagy egészségtelen, sőt, kifejezetten nagybeteg dolog, ha a tudomány legmagasabb fórumát párközponti irányításnak vetik alá. Erről nekem kifejezetten a román kommunizmus rettenetes évei jutnak eszembe, ahol a tanulatlan diktátor gyakorlatilag analfabéta felesége irányította a tudományos akadémiát. A tudomány intézményét demokratikus viszonyok között természetesen folyamatosan reformálni kell, de ezek a reformok szigorúan belülről, szakmai alapról indulhatnak el.

Gábor Szabó A tudomány világa és annak állami támogatása, nehéz kérdés. Azt előre senki sem tudja megmondani, hogy az alapkutatásba betett támogatás valaha is megtérül, vagy nem. Ezért minden kutatást támogatni kell. Viszont a tudományok felhasználói körbe való átkonvertálása nem megfelelő. Kialakult, már réges-régen a tudósok elit köre, ami egyébként kézenfekvő folyamodvány. Nincsenek ösztönözve a tudósok, hogy a társadalomban kutatásaikkal érzékelhető hasznot hozzanak. Amit nem is lehet megkövetelni tőlük, hiszen például egy társadalomtudós hogyan mutasson ki mérhető hasznot? A gondolkodó, kreatív, a világ jobbításán munkálkodó honfitársainkat a társadalomnak ki kell emelni, számukra lehetővé kell tenni a gondtalan életet. Bízzunk abban, hogy ténylegesen mindannyiunk számára hasznos munkát végeznek. Hogy ennek szervezeti keretei a Magyar Állam részéről egy zárt akadémikus közösségben, vagy egy külső, egyedi megítélésű állami vezérlésű támogatási rendszerben valósul meg, az a Magyar Kormány hatásköre. A kiszolgáltatottság oka az, hogy az MTA évtizedek alatt nem hozott létre olyan önfenntartó rendszert, amelyre támaszkodhatna. A biztos költségvetési támogatás kényelmessé tette a tudomány embereit. Most az állam feltételeket szab az általa nyújtott költségvetési összeg felhasználásában, amihez ésszerű joga van. Ha ennyi okos ember nem tud létrehozni olyan anyagi forrásokat, amelyre legalább részben támaszkodhat, akkor a tudomány világát állami ellenőrzés alá kell vonni.     harmadikszempont.blog.hu/2018/06/14/a_ner_tudomanya_avagy_az_mta_ostroma