Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az univerzum legújabb elmélete szerint a galaxisok egy "sötét folyadék" óceánban lebegnek

2018.12.11

  

Kezdőlapújtudomány

Az univerzum legújabb elmélete szerint a galaxisok egy "sötét folyadék" óceánban lebegnek

 1

A világegyetemre vonatkozó jelenlegi tudományos elméletek csak mintegy öt százalékát tudják megmagyarázni annak, ami benne található. Egy...

 


A világegyetemre vonatkozó jelenlegi tudományos elméletek csak mintegy öt százalékát tudják megmagyarázni annak, ami benne található. Egy új elmélet szerint mindaz, amit eddig megfigyeltünk, valójában egy titokzatos, elméleti "kozmikus levesben" úszik.

Az univerzum fennmaradó 95 százaléka, amit jelenleg hiszünk, sötét anyagból vagy sötét energiából áll; olyan elméleti entitásokból, amelyekről csak azért tudunk, mert megfigyeltük, hogy a gravitációjuk hogyan befolyásolja a körülöttük lévő dolgokat.

Egy nemrégiben publikált tanulmányban az Oxford asztrofizikusa Jamie Farnes azt vetette fel, hogy a sötét energia és a sötét anyag valójában egy "sötét folyadékot" képez negatív tömeggel, amely kitölti az univerzumot. (1)

A sötét anyag elmélete az 1930-as években vetődött fel, és a közelmúltban megjelent sötét energia elméletek 1998 körül alakultak ki. Ez tartalmazza a standard modell jelenlegi változatát - más néven a Lambda-CDM modellt -, ami a "legjobb eképzelésünk" arról, hogy miből áll a világegyetem fennmaradó 95 százaléka, amiről keveset tudunk, vagy szinte semmit. A Lambda a sötét energiát jelenti, mint univerzális állandót, a CDM pedig hideg sötét anyagot jelent. (2)


Farnes azzal érvel, hogy a többi fizikai erőhöz hasonlóan a gravitáció is polarizálódhat.

"Például az elektromos töltések (+ és -), a mágneses pólusok (Észak és Dél), sőt a kvantuminformáció (0 és 1) mind alapvetően polarizált jelenségnek tűnnek," - állapítja meg a tanulmány.

"Ezért különösnek kell tekinteni, hogy a gravitációs töltések - hagyományosan tömegnek hívjuk - úgy tűnik, hogy csak pozitív monopólusokból állnak."

Farnes új elmélete a negatív tömeg még csak hipotetikus fogalmán alapul, ami a Newtoni fizika szerint megengedett.

Negatív tömeg esetén a játék szabályai megváltoznak: például ha egy tárgyat eltaszítunk, az felénk kezd el gyorsulni. A sötét folyadék, legalábbis elméletileg, negatív gravitációt fejt ki, ami eltaszítja egymástól a dolgokat ahelyett, hogy vonzaná azokat.

Ezt szem előtt tartva, a világegyetem megfigyelt és folyamatos tágulása ezzel a "negatív gravitációval" megmagyarázható, amely lényegében normál anyagból hozza létre a galaxisokat, mint "légbuborékokat", melyek a sötét folyadék kozmoszban mintegy csapdába esnek.


"A korábbi megközelítések, hogy kombináljuk a sötét energiát és a sötét anyagot, megkísérelték módosítani Einstein általános relativitáselméletét, ami hihetetlenül nagy kihívást jelentett," - mondja Farnes.

"Ez az új megközelítés veszi a két régi ötletet, amelyekről ismert, hogy kompatibilisek Einstein elméletével - a negatív tömegek és az anyag keletkezése -, és ötvözi őket. Az eredmény meglehetősen szépnek tűnik: a sötét energiát és a sötét anyagot egyetlen anyagban lehet egyesíteni, mindkét hatás egyszerűen megmagyarázható, mint amikor a pozitív tömeg szörfözik a negatív tömegek tengerén."

"Ha ez a valóság, akkor azt sugallja, hogy a kozmosz hiányzó 95 százaléka egy esztétikai megoldást kapott: elfelejtettünk egy egyszerű mínusz jelet beilleszteni."

Farnes azt tervezi, hogy a Négyzetkilométeres Hálózat (SKA) teleszkópjait használva összehasonlítja az univerzum meglévő megfigyeléseit saját elméleti jóslataival annak tesztelésére, hogy a sötét folyadék elmélete kiállja-e a próbát. (3)(4)

 ujvilagtudat.blogspot.com/2018/12/az-univerzum-legujabb-elmelete-szerint.html