Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Veszélyes változásokra figyelmeztetnek a tudósok: soha nem látott mértékben tolódott el az Északi-sark

 Német tudósok szerint ráadásul már kezdetét is vette a lassú katasztrófa.

– Egyetlen év alatt 50 kilométerrel tolódott el az északi mágneses pólus, miközben a Földet védelmező mágneses mező ereje tíz százalékkal csökkent – kongatta a vészharangot a Bild riportjában Monika Korte, a Német Geológiai Kutatóközpont tudósa, hangsúlyozva, hogy ez a folyamat a 90-es években még évenként 18 kilométert tett ki.

A 10 százalékkal gyengébb védőpajzs azért aggasztó, mert az 1840-ben kezdődött mérések óta évszázadonként mindössze 5 százalékkal csökkent az ereje.

Bolygónk 4,4 milliárd éves történetében már több száz pólusváltás zajlott le, átlagban 250 ezer évenként, méghozzá változó időtartamok leforgása alatt. Legutóbb, 780 ezer évvel ezelőtt „kúsztak át” a bolygón az átellenes mágneses végpontok, méghozzá 100 év alatt, ami villámgyorsnak mondható. Mélyfuratok és vulkanikus kőzetek vizsgálati eredményei alapján a geológusok azt is kimutatták, hogy 41 ezer éve időleges pólusváltás volt. Néhány anomáliát leszámítva, azóta védve vagyunk a kozmikus sugárzás és a Napszél elektromosan töltött részecskéitől, de belegondolni is rossz, a nagy csere mivel járna.

A borulátó jövőképek rákjárványról és középkori állapotokról regélnek, hiszen a mágneses viharok bárhol és bármikor kiiktathatnak mindennemű elektromosságot, élükön a repülő-, a hajó- avagy a gépjárműmotorok gyertyáival. Az elemzések szerint a nagy csere közben akár 10 százalékra csökkenhet a Föld mágneses mezeje, és akkor komoly veszélybe kerülhet az emberiség.

 

 

Amundsen is meglepődött

Tűzforró dinamó. Geológusok szokták így emlegetni a Föld mágneses mezejének motorját, a bolygó belső és külső magjának kölcsönhatását, amelyben mágnesességet generálnak a folyékony állapotban forgó nehézfémek. E mező északi végpontját, azaz a mágneses sarkot 1831-ben fedezte fel Sir James Clark Ross angol tengerész, a déli mágneses sarkot pedig 1904-ben találta meg Sir Ernest Shackleton brit felfedező. Érdekesség, hogy az északi pólusnál Ronald Amundsen norvég sarkkutató volt a második 1904-ben, és meglepődve tapasztalta, hogy eltávolodott a Ross által megadott koordinátától.