Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kazirov Csecsenföld vezetője

 KADIROV UKÁZA: Aki Csecsenföld területére lép és hatósági személy, lelövik

BuL, 2015. április 24.,

Tűzparancsot adott a rendőrségnek Ramzan Kadirov, a Csecsen Köztársaság elnöke a Csecsenföldre érkező idegen hatósági személyek ellen.

Kadirov a belügyminisztérium ülésén jelentette be: utasította a helyi biztonsági szerveket, hogy „ha engedély nélkül jelenik meg egy hatósági személy a körzetedben, attól függetlenül, hogy Moszkvából vagy Sztavropolból érkezett, lődd le”. Hangsúlyozta, „nekünk sincs jogunk terrorellenes műveleteket végrehajtani mások területén”.

Kadirovnak az orosz sajtóban nagy hullámokat keltő kijelentése azután hangzott el, hogy a Csecsenföld fővárosától mintegy 450 kilométerre lévő Sztavropol rendőrsége április 19-én Groznijban – őrizetbe vétel során – megölt egy helyi lakost. A csecsen férfit gyilkosságért körözték, amelyet a sztavropoli térségben követett el.

„Elég volt. Megaláztak és megsértettek minket. Nem azért van alkotmányunk és a törvényeink, hogy megöljenek minket” – mondta Kadirov.

A csecsen elnök váratlan parancsa is bizonyítja a moszkvai vezetés és közte lévő feszült viszonyt, amely azóta áll fenn, hogy Borisz Nyemcov orosz ellenzéki politikus meggyilkolásáért csecsen származású férfiakat állítottak elő gyanúsítottként – vélte a Reuters brit hírügynökség. Kadirov az ügy fő gyanúsítottjának, Zaúr Dadajevnek több alkalommal is a védelmére kelt.

Az orosz belügyminisztérium közleményben ítélte el a csecsen elnök kijelentését, elfogadhatatlannak nevezve azt.

Dmitrij Peszkov, Vlagyimir Putyin orosz elnök szóvivője közölte, hogy látták és hallották Kadirov kijelentését, de a Kreml egyelőre nem kívánja kommentálni az esetet.

Az AFP francia hírügynökség kommentárja szerint a Putyin által a Csecsen Köztársaság elnöki székébe ültetett, Moszkvához hűnek számító Kadirov az utóbbi hónapokban nem közvetlenül, de provokálta az orosz hatalmat.

Újságíróknak arra a kérdésére viszont, hogy lemondana-e elnöki pozíciójáról, ha Vlagyimir Putyintól erre utasítást kapna, Kadirov igennel válaszolt. „Ha parancsot kapok, százszázalékosan teljesítem azt. Ha menni kell, menni is fogok – meghalni is kész vagyok. Ezért engem szembeállítani az elnökkel nevetséges. Ő a mi legfelsőbb vezetőnk” – mondta.

mno.hu

 

Végre világos, miért is bombáznak az oroszok Szíriában

MTI | 2015. október 9., péntek

  • Az orosz légierő szeptember 30-a óta hajt végre légicsapásokat Szíriában hivatalosan az Iszlám Állam ellen, ám eddig talán őket érte a legcsekélyebb veszteség.
  • A harci gépek a kormányhadsereget szorongató felkelőknek elsősorban a nyugati, valamint az északnyugati tartományokban lévő állásait bombázzák.
  • Az itt tevékenykedő lázadók egy jelentős része Oroszország észak-kaukázusi részéről, Csecsenföldről és Dagesztánból, illetve két közép-ázsiai volt szovjet tagköztársaságból, Üzbegisztánból és Tádzsikisztánból érkezett. 
  • Az orosz-csecsen háború harmadik felvonása zajlik Szíriában.

2012 óta fegyveresek ezrei utaztak Csecsenföldről Szíriába, hogy csatlakozzanak a Bassár el-Aszad elnökhöz hű erők ellen harcoló felkelőkhöz, írja elemzésében az AFP. Thomas Pierret, az Edinburgh-i Egyetem professzora kiemelte, hogy bár a gyakran orosz állampolgársággal rendelkező csecsen harcosok szíriai jelenléte nem volt meghatározó fontosságú Vlagyimir Putyin elnöknek a légicsapások megindításáról szóló döntésében, az orosz-csecsen háború harmadik felvonása zajlik jelenleg a közel-keleti országban.

Az első csecsenföldi háború 1994 és 1996 között zajlott Oroszországban, majd a csecsen szeparatistáknak tulajdonított oroszországi terrorcselekmények nyomán Moszkva 1999-2000 folyamán újabb véres háborút vívott az Észak-Kaukázusban.

Az első kaukázusi fegyveresek 2012 nyarán jelentek meg Szíriában, többségük az Aleppó városért folyó harcokhoz csatlakozott. A jó katonák hírében álló kaukázusi harcosok - akiket arab fegyvertársaik általánosítva csecseneknek neveznek még akkor is, ha az orosz Kaukázus egy másik részéből származnak - egy része korábban az iraki és az afganisztáni háborúban is részt vett.

Grigorij Svedov, a Kavkaz-uzel.ru szakportál főszerkesztője hangsúlyozta, hogy a két régió, a Kaukázus és a Közel-Kelet ezen része között történelmi kapcsolatok vannak. Jordániához hasonlóan Észak-Szíria lakosságának egy része is kaukázusi származású, az 1870-es években zajló orosz-török háború alatt és után az észak-kaukázusi térségből sokan a Közel-Keletre költöztek. "Vannak olyan területek, ahol erősen koncentrálódnak a kurnyikok, a lakok, az avarok, a darginok és persze a cserkeszek" - mondta a szakember az oroszországi Dagesztánban és Kabard-Balkárföldön élő népcsoportokra utalva.

Az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja (OSDH) nevű szíriai emigráns szervezet arról számolt be, hogy jelen pillanatban legkevesebb kétezer, Csecsenföldről, Dagesztánból és Oroszország más részeiből érkezett fegyveres harcol Szíriában.

Andrej Novikov, a Független Államok Közössége (FÁK) terrorellenes központjának vezetője szerint egyedül az Iszlám Állam nevű dzsihadista terrormilícia soraiban kétezer orosz állampolgár harcol.

Elemzők szerint a kaukázusi fegyveresek Idlíb, Aleppó és Latakia tartományban koncentrálódnak, ahol sokan közülük az al-Kaida nemzetközi terrorhálózat szíriai ágának tartott an-Nuszra Front soraiban harcolnak. Idlíb és Latakia tartományban egy másik csoport, az Ajnad Kavkaz (Kaukázus Katonái) is jelen van.

Az Aleppó tartományban működő, teljes egészében külföldi, főként kaukázusi, üzbég és tádzsik dzsihadistákból álló Dzsais al-Muhadzsirin szervezet mára megszűnt létezni, tagjainak többsége az Iszlám Államhoz, mások az an-Nuszra Fronthoz csatlakoztak.

Roman Caillet szakértő szerint az oroszok ezekből kifolyólag azt gondolhatják, hogy jobb az an-Nuszra Frontra fókuszálni, mivel az Iszlám Államot már bombázza az Egyesült Államok vezette nemzetközi koalíció.

Az intervenció kezdete óta orosz illetékesek nyilvánosan egyelőre nem tettek említést az Oroszországból érkező harcosok szíriai jelenlétéről. Az AFP azonban felidézte Vlagyimir Putyin szavait, aki a beavatkozás első napján azt mondta, hogy "gyorsan kell cselekedni, fel kell venni a harcot a fegyveresek és a terroristák ellen az általuk uralt területeken, le kell őket győzni, és nem megvárni, amíg ők jönnek el hozzánk". Észak-kaukázusi merénylők számos terrorcselekményt hajtottak végre Oroszországban az utóbbi évtizedekben, a 2013-ban Volgográdban elkövetett robbantásos merényletek például több mint negyven ember életét követelték.

Rámi Abder-Rahmán, a londoni székhelyű OSDH első embere szerint "az oroszok a szíriai csecsen harcosokat veszik célba, hogy leszámoljanak az általuk jelentett fenyegetéssel, még mielőtt terrorcselekményeket hajtanának végre Oroszországban".

Alekszej Malasenko politológus, a moszkvai Carnegie Központ szakértője lehetségesnek tartja, hogy a szíriai beavatkozás nyomán újabb terrortámadásokat fognak elkövetni Oroszországban, de - mint mondta - "mindenesetre fel kell rájuk készülni".

http://kitekinto.hu/iszlam/2015/10/09/

 

Kadirov, az „Instagram cárja”

Fügedi Zita | 2016. február 10., szerda

  • Ramazan Kadirov febuár elején egy videót tett közzé, melyben az ellenzék vezetői személyiségei szerepelnek egy célkeresztben.
  •  A videó néhány héttel Borisz Nyemcov meggyilkolásának első évfordulója előtt lett közzétéve.
  • Az ellenzék és az EU nagykövete szerint nyílt felhívás gyilkosságra.
  • Kadirov a Nyemcov gyilkossággal kapcsolatban is gyanúba keveredett.

Február 1-jén tette közzé a hírt a Reuters, miszerint Putyin elnök egyik leghűségesebb szövetségese aggodalmat keltett az orosz ellenzékiek és a nyugat körében is. Ramzan Kadirov, Csecsenföld vezetője Instagram fiókján egy videót tett közzé, melyben Mihail Kaszjanov, a liberális ellenzék vezetője látható. A videó érdekessége, hogy úgy lett megszerkesztve, mintha Kaszjanov egy távcsöves puska célkeresztjében lenne.

A liberális ellenzék ostorozását nem ezzel a videóval kezdte Kadirov, akit az „Instagram cárja”-ként is aposztrofálnak. A felvételt megelőzően heteken át olvasható volt és olvasható ma is a liberális ellenzék szidalmazása. Kadirov az ellenzékieket, vagyis Putyin elnök ellenfeleit „a nép ellenségeinek” nevezte, akik „megérdemlik, hogy ellenük merénylettel próbálkozzanak”.

Kadirov seregszemlét tart
(Forrás: Instagram) 

Mihail Kaszjanov Putyin elnöksége alatt 2000 és 2004 között Oroszország kormányfője volt. Menesztése után egy évvel, 2005-ben visszatért a politikai életbe, és Putyin egyik legnagyobb ellenzéki kritikusa lett. Kaszjanov jelenleg a Népi Szabadságpárt (PARNAS) elnöke, mely párt alapítói között többek között ott volt a közel egy éve meggyilkolt Borisz Nyemcov is. A párt erősen kritizálja Putyin elnököt, és céljának tűzte ki, hogy Oroszországot visszatereljék a demokrácia útjára és helyreállítsák az alkotmány tiszteletben tartását.

Az orvlövész célkeresztjében röviden megjelenik egy másik személy is, a harmincnégy éves Vlagyimir Kara-Murza, aki szintén a liberális ellenzékhez tartozik: választott tagja az Orosz Ellenzék Koordinációs Tanácsának, dolgozik az Oroszország Republikánus Pártja- Népi Szabadságpárt szövetségi tanácsában, valamint részt vesz a Szolidaritás demokratikus mozgalmában is. Kara-Murza e mellett koordinátora a Nyitott Oroszország Alapítványnak, mely támogatja a civil társadalmat és elősegíti a demokráciát az országban. Az ellenzék fiatal vezetője 2015 májusában hirtelen rosszullét miatt kórházba került. Az orvosok véleménye alapján a rosszullétet okozhatta mérgezés.

Február 3-án adta hírül az Itar Tass hírügynökség, hogy a két érintett ellenzéki vezető megkérte a Szövetségi Biztonsági Szolgálatot, hogy indítsanak büntetőeljárást Kadirov ellen az általa nyilvánosságra hozott szerkesztett videó miatt. Mint azt Vagyim Prohorov, Kasznajov ügyvédje elmondta, azt kérik, hogy Kadirovot vonják felelősségre a btk. „állami, vagy közéleti szereplő élete ellen elkövetett jogsérelem”, valamint „extrémizmus elleni” vonatkozó cikkei alapján.

Putyinnal, a példaképpel (Forrás: Instagram) 

„Kadirov tettét úgy értékelem, mint egy nyílt felhívást egy állami vagy civiltársadalmi vezető meggyilkolására. Ez egyszerűen bűncselekmény”- nyilatkozta Kaszjanov a Moszkva Visszhangja rádiónak. Továbbá hozzátette, hogy reméli, Putyin elnök nem hagyja szó nélkül Kadirov tettét.

A Kreml szóvivője, Dmitrij Peszkov nem kommentálta a videót, mint mondta: „Nem követjük az Instagramon Kadirovot.”

Nemcsak az országon belüli ellenzék fejezte ki aggodalmát Kadirov tevékenységével kapcsolatosan. Az EU Oroszországba akreditált nagykövete, Vygaudas Usackas is felhívást intézett az ügyben, hogy kezdeményezzenek vizsgálatot Kadirov ellen a közzétett videóval kapcsolatosan. A nagykövet kifejezte aggodalmát Kadirov felhasználói fiókjával kapcsolatban, és elmondta: „Kifejeztem a neheztelésemet és aggodalmamat Ramzan Kadirov csecsen elnök nyilvános állításaival kapcsolatban, melyek az orosz állam liberális vezetői ellen való közvetlen halálfenyegetések”-mondta a Baltic News Service-nek február 2-án.

„Nem ez az első alkalom, és ez a tendencia aggodalomra ad okot nem csak Oroszország civil társadalma, hanem a közéleti és politikai aktivisták és barátaik számára is.”- tette hozzá az EU nagykövete.

Kadirov szóvivője, Alvi Karimov szerint Usackas nagykövet diplomatához nem méltó módon járt el mikor alaptalan vádakat fogalmazott meg Kadirovval szemben.

A szóban forgó videót később törölték az internetről, mivel az nem felelt meg a honlap felhasználási szabályainak, így most jelenleg helyette egy fénykép található, melyen Kadirov- nagy meglepetésre- egy távcsöves puskával pózol. A legtöbb közzétett fényképe mellett hosszan hangoztatja véleményét a „romlott, az országot és az embereket aprópénzért nyugatnak kiárusító ellenzék”-ről, azonban ez esetben csak egy rövid mondat áll: „Aki nem érti, majd fogja”.

A csecsen vezető egyébként azt írta, akinek problémája van az általa posztolt videóval kapcsolatosan, az nyugodtan mehet a bíróságra, ő áll elébe.

 „Ha ezek a hamis hősök ennyire megijedtek tőlem, ahogy kinevetem őket, annyiban a lehetőség nyitva áll előttük, hogy bíróságra menjenek. Én egy törvénytisztelő állampolgár vagyok, és felelős vagyok minden szóért, amit kimondok, és ragaszkodom a véleményemhez.”

Kadirov és a krokodil (Forrás: Instagram) 

 

Kadirov egyébként rettentően aktív a közösségi média különféle felületein. Hollywood-i celebekkel ünnepel együtt, rendszeresen posztol arról, amint sportol, katonák között van, családi körben piknikezik idilli hangulatban, támogatja a kultúrát, gyerekeket ölelget…és mint a nagy idol, Putyin, Kadirov is bővelkedik az „állatos” képekben: krokodilt ölelget, vagy éppen mint minden normális ember, megsétáltat egy tigrist.

Kadirov- Putyin barátja

1999-ben, amikor Putyin kormányfő lett, a csecsenföldi probléma felkerült a „megoldandó problémák” listájára. Putyin tudta, hogy találnia kell egy helyi szövetségest, aki Ahmad Kadirov, Ramzan apja lett. Az idősebb Kadirov Csecsenföld főmuftija volt, akit kifejezetten zavart a keményvonalas iszlám terjedése a szülőföldjén, és ennek megállítása érdekében kész volt üzletelni az oroszokkal. Ahmad Kadirov szervezte meg azt a csecsen milíciát- lényegében magánhadsereget-, ami segített az orosz csapatoknak megtörni a csecsen ellenállást. Putyin 2000-ben megnyerte az elnökválasztást, mely győzelmet Csecsenföld „pacifikálásának” is köszönhette, amiért a Kadirov családnak tartozik hálával, akik lényegében ezért „megkapták” Csecsenföldet.

Képtalálat a következőre: „csecsen háború”korabox.ru

Kattintson és nézegessen képeket a csecsenföldi háborúról!

2004 májusában az idősebb Kadirovot meggyilkolták egy bombatámadás során Groznijban, így Putyinnál volt egy üresedés a „csecsenföldi hadúr” pozíciójára, melyre a fiatal Kadirov tökéletes volt, Így Putyin felkarolta őt. Ugyan az „állást” nem rögtön kapta meg, de köszönhetően annak, hogy ő irányította az apja által felállított milíciát, ő uralta Csecsenföldet. Végül 2007-ben vállalta az elnökséget, azonban 2010-ben kijelentette, hogy Oroszországnak csak egy elnöke lehet, így ezentúl Csecsenföld vezetőjeként, és ne elnökeként hivatkozzanak rá.

A fiatal Kadirov szoros kapcsolatot ápol Putyin elnökkel: Putyin korábban úgy nyilatkozott, hogy Kadirov olyan, mintha a fia lenne, míg Kadirov őt a legfőbb példaképének tartja.

A közöttük lévő szövetség több alkalommal is nagy haszonnal párosult, mint például a vitatott 2012-es választások során Putyin elvitte a Csecsenföldön megszerezhető szavazatok döntő többségét. Akkor is hasznos egy ilyen barátság, amikor szükség van pár száz, hihetően tagadható csecsen önkéntes csapatra, akik kelet-Ukrajnában támogatják a szeparatisták küzdelmét a Kijevi kormánnyal szemben. Továbbá Kadirov 2015 októberében Putyin elnök hozzájárulását kérte ahhoz, hogy csecsen katonák küzdhessenek Szíriában az Iszlám Állam ellen.

A Nyemcov-gyilkosság

Kadirov neve a tavalyi Nyemcov- gyilkossággal kapcsolatban is felmerült. A gyilkossággal kapcsolatban letartóztatott csecsen férfiak egyike, Zaur Dadajev korábban a csecsen biztonsági szolgálat magas rangú tisztje volt.

Dadajev közvetlenül Alibek Delimhánovnak, Kadirov unokatestvérének jelentett. 2015 márciusában Dadajev bevallotta a gyilkosságot (amit később ugyan visszavont), és nagyon kétségesnek tűnt, hogy az ellenzék ilyen prominens alakjának a meggyilkolása magas rangú vezető személyek tudta nélkül megtörténhetett. A gyanúba keveredett Kadirov nevetségesnek tartotta a vádakat. . Ilja Jasin, liberális politikus szerint azonban a szálak a tagadás és hárítás ellenére is Kadirovhoz vezetnek. Ő is, csak úgy, mint sokan az országban, úgy gondol Kadirovra, mint egy házőrző kutyára, aki eltépte láncát, és önállósította magát.

„Kadirov a törvények fölött áll, bármilyen kísérlet arra, hogy őt elmozdítsák a pozíciójából vagy hogy vádat emeljenek ellene egy újabb csecsen háborút provokálhat ki”- mondta Jasin még 2015 márciusában.

Az Nyemcov-gyilkosság tisztázatlansága és a jelenlegi videó- incidens alapján Kadirov bármit megtehet büntetlenül Oroszországban.

 A kérdés az, hogy azért tehet meg mindent, mert Putyin irányítja, vagy azért, mert már ő sem? kitekinto.hu/europa/

 

Egy fontos barát – Ramzan Kadirov, Csecsenföld elnöke

szerző Sz. Bíró Zoltán 2015/51. (12. 17.)

Még nincs negyvenéves, de már nyolc éve áll a tartomány élén. Az Oroszországi Föderáció észak-kaukázusi köztársaságának teljhatalmú ura Putyin bizalmi embere, s egyben ő a legerősebb oroszországi muszlim vezető is. Meddig tarthat ki a szövetségük?

 

Az első csecsen háborúban (1994–1996) még a szeparatisták oldalán találjuk Csecsenföld mai vezetőjét, ahogy apját, Ahmat Kadirovot is. (Erről a háborúról lásd keretes anyagunkat!) Ahmat Icskéria főmuftijaként az elszakadáspárti elnök-hadvezér, Dudajev lelkes támogatója, míg legkisebb fia, Ramzan apja testőre a háború utolsó évében és az azt követő három „békeévben”.

Ramzan, ahogyan apja is, független Csecsenföldet szeretne, csinos, szuverén kis államot, ahol tiszteletben tartják a helyi szokásokat, és a mérsékelt iszlám ad mintát a helyes életre. Akkoriban ez nem is tűnt reménytelen vállalkozásnak. A csecsenek 1996 őszén lehetőséget kaptak arra, hogy rendezzék soraikat és lerakják majdan független államuk alapjait. Az 1996 áprilisában likvidált Dudajev helyére 1997 januárjában új elnököt választottak, a Moszkva által is támogatott, mérsékeltnek tekintett Aszlan Maszhadovot. Úgy tűnt, hogy a csecsen ellenállás „elvi szeparatistái” fogják az országot tartósan irányítani.

Aztán nem így lett.

Értő tekintettel

Értő tekintettel

Fotó: Musza Szadulajev / MTI/AP

 

Az üdvöske

Csecsenföldön ezekben az években üti fel a fejét s kezd terjedni a vahabitizmus: az öböl menti országok támogatását élvező „iszlamisták” a szaúdi és katari alapítványok pénzén ­sokakat megtérítenek, többek közt Maszhadov legfőbb politikai riválisát, Samil Baszajevet is. A rebellis hadúr egy nagyobb fegyveres csoport élén 1999 augusztusában betör a Csecsenfölddel határos Dagesztánba: cél a kaukázusi kalifátus. Moszkva felszólítja Maszhadovot, hogy adja ki az időközben Csecsenföldre visszavonult Baszajevet és társait, de Maszhadov nem elég erős ehhez. Így a Kreml október elején megkezdi második intervencióját.

Ahmat Kadirov elfogadhatatlannak tartja Baszajev magatartását, ő és fia is szakít a csecsen ellenállókkal. Ez viszont kapóra jön Moszkvának, hisz a pacifikáláshoz keresve se találhatnának jobb vezetőt az idősebb Kadirovnál. Amikor Moszkva bejelenti a második háború katonai műveleteinek befejezését, Ahmatot nevezi ki a csecsen kormány vezetőjévé. Ramzant ekkor is az apja mellett találjuk. Idővel ő lesz biztonsági szolgálatának vezetője, a csecsenföldi belügyminiszter tanácsadója és a köztársaság államtanácsának tagja. Fontos posztok ezek, de Ramzan nem a saját jogán jutott hozzájuk; csak addig érezheti magát nyeregben, amíg apja mögötte áll.

Ahmat Kadirovot 2003 októberében elnökké választják, de alig néhány hónap múlva, 2004. május 9-én a grozniji stadion VIP-páholyában bomba végez vele. A robbanószerkezetet hónapokkal azelőtt, a stadion felújításakor építették be a kiegyezést elutasító merénylők. Úgy tűnik, ezzel vége Ramzan karrierjének is. De épp az ellenkezője történik.

A terrortámadás másnapján kinevezik a csecsen kormány első miniszterelnök-helyettesévé; ő felel a köztársaság erőszak-apparátusaiért. Putyin benne fedezi fel azt a személyt, aki képes továbbvinni atyja politikai programját. A csecsen államtanács és a kormány azt kéri Putyintól, hogy engedélyezze azt az alkotmánymódosítást, amely lehetővé tenné az akkor még 30 alatti Ramzan elindulását az augusztusi elnökválasztáson. Az orosz elnök azonban úgy véli, az ifjú Kadirovnak még várnia kell. Nem őt, hanem apja belügyminiszterét, Ali Alhanovot választják elnökké.

Kezdetben felhőtlen a kapcsolatuk, olyannyira, hogy amikor a csecsen kormányfőt, Szergej Abramovot 2005 novemberében súlyos közlekedési baleset éri, Alhanov Ramzant nevezi ki ügyvezető miniszterelnökké. Ramzant 2006 februárjában megválasztják a hatalompárt, az Egységes Oroszország regionális szervezetének titkárává is. Alhanov őt javasolja kormányfőnek; a törvényhozás március 4-én hagyja jóvá kinevezését. Kadirov egyetlen lépésre kerül a legfontosabb csecsenföldi poszttól.

Miniszterelnökként – élvezve a szövetségi központ és Putyin személyes támogatását – látványos eredményeket ér el. Bölcs irányításával – és a központi büdzsé bőkezűségének hála – ütemesen halad a csecsen főváros újjáépítése. Mecsetek, kórházak, sportlétesítmények sora épül, s az állami propaganda mindezt Ramzan személyes sikereként tálalja. Az ifjú politikus az agilis és tehetséges szervező képét ölti magára, aki nemcsak a terroristákkal képes leszámolni, de a gazdaság mene­dzse­léséhez is ért. A sikerek mind türelmetlenebbé teszik, s egyre szélesebb jogköröket követel magának. Alhanov ellenáll; 2006 tavaszától egyre romlik a viszonyuk. Az elnök több szövetségi ellenőrzés alá tartozó fegyveres alakulat, így a GRU (a katonai vezérkar felderítő főcsoportfőnöksége) és az FSZB (Szövetségi Biztonsági Szolgálat) egyes egységeinek a támogatását is élvezi, de Kadirov nyomulását nem tudja blokkolni. Az elnöki és a miniszterelnöki testőrség 2006 áprilisában tűzharcba keveredik egymással, augusztusban Kadirov a csecsen parlament felsőházában megakadályozza az államfő jelöltjének kinevezését a legfelsőbb bíróság elnöki posztjára. Kadirov már arról beszél, hogy „Alhanov csapatát már rég szét kellett volna kergetni”. Az elnök egy ideig tartja a tempót, de 2007 februárjára elege lesz, és benyújtja lemondását. Putyin azonnal elfogadja, és ügyvezető elnökké Kadirovot nevezi ki. Két héttel később az orosz államfő a csecsen parlament elé terjeszti elnökjelöltjét. Kadirov ekkor 31 éves. A testület 58 tagjából ötvenhatan Putyin üdvöskéjére szavaznak.

Kés a kézben

Kadirov elnöki kinevezésével folytatódik a csecsenföldi stabilizáció. Az új államfő nem­igen válogat az eszközökben. Rendjén valónak tartja a „kollektív büntetést”, azt a gyakorlatot, amikor az illegalitásba vonuló harcos bűnéért az egész családnak felelnie kell. A csatlakozást a hivatalosan terroristának nevezett csoportokhoz a családtagok házának lerombolásával büntetik. Kadirov nem is tagadja, hogy mindezt az ő utasítására teszik, s hiába tiltakoznak különböző emberi jogi szervezetek, Moszkva szó nélkül tűri ezt. Talán azért is, mert Csecsenföld rendre „hozza” a tőle elvárt politikai eredményeket. 2011 végén az Oroszországi Föderáció parlamenti választásán a kis köztársaság nemcsak kiugróan magas részvételi aránnyal véteti magát észre, de a leadott szavazatok 99 százalékát a hatalompárt, vagyis az Egységes Oroszország kapja. (A Jegyinaja Rosszija országosan még a hivatalos adatok szerint sem érte el az 50 százalékot.) A 2012. márciusi elnökválasztáson Putyin Csecsenföldön a voksok 99,73 százalékát gyűjti be, míg országosan a hivatalos adatok szerint is csak 64 százalékig jut (az ellenzék bizonyítékai szerint eredménye épp hogy meghaladta az 50-et).

A csecsen elnök minden lehetőséget megragad, hogy látványosan bizonyítsa lojalitását – nem is a szövetségi központ, mint inkább Putyin iránt –, s közben nagy erővel dolgozik a köztársaság „iszlamizálásán”, támogatván a szunnita csecsenek körében hagyományosan követett mérsékelt irányzatot, a szufizmust a radikális szalafizmussal szemben – ez megértésre talál Moszkvában is. Így Kadirov azt is kieszközölheti, hogy Groznijban épüljön meg Európa egyik legnagyobb mecsete, a „Csecsenföld szíve”, és egy újabb oroszországi iszlám egyetem is elinduljon.

A Kreml számára fontos az ország muszlim lakosságának lojalitása. Annál is inkább, hogy Moszkva épp egy síita szövetség tagjaként lép fel a szíriai konfliktusban, s az oroszországi muszlimok szinte kivétel nélkül szunniták. Arányuk Oroszország összlakossághoz képest nem túl magas (6,5 százalék), de a többségük területileg egységes tömbökben él, így esetleges illojalitásuk nemcsak biztonsági kockázatot jelentene, de az ország területi egységét is fenyegetné. A második legnagyobb lélekszámú ilyen közösség – a tatárok után – épp a csecsen.

Vajon Kadirov és a csakis hozzá hű, több tíz­ezer jól felfegyverzett csecsen harcos jelent-e bárminemű kockázatot a központi hatalomra? Megtörténhet-e, hogy Kadirov szakít Moszkvával és önállósítja magát? Ezt kizárni ugyan nem lehet, de Csecsenföld kényura nyilván tisztában van azzal, hogy hatalmát nemcsak fegyveresei biztosítják, hanem a látványos beruházásokat lehetővé tevő szövetségi transzferek is. Az elmúlt években számos komoly vád látott napvilágot vele szemben. Több emberrablás és gyilkosság mögött őt sejtik megrendelőként – ám ezek a vádak leperegnek róla. Kadirov gyakorlatilag érinthetetlen. A felügyelete alá tartozó erők büntetlenül léphetnek fel nemcsak Csecsenföldön, de a határain túl is. Movlagyi Bajszarovot, a Kadirovval szembeforduló FSZB-alezredest egy Moszkvába küldött csecsen belügyi különítmény 2006 novemberében az utcán likvidálja. Nagy hullámokat ver két évvel később két másik politikai ellenfelének meggyilkolása is: Ruszlan Jamadajevvel ugyancsak Moszkvában, míg Szulim Jamadajevvel Dubaiban végeznek. Mindketten azok közé tartoztak, akik Alhanov pártját fogták annak idején a törtető Kadirovval szemben. 2009 nyarán Groznijban elrabolják a Memorial civil szervezet helyi részlegének munkatársát, Natalja Esztemirovát, holttestét még aznap a szomszédos Ingusétia egyik faluja mellett találják meg. A moszkvai Memorial munkatársai Kadirovot teszik felelőssé, mire a csecsen elnök beperli őket, s nyer. Kadirov neve Borisz Nyemcov meggyilkolásával összefüggésben is felmerült; még az sem zárható ki, hogy az orosz titkosszolgálatok egy olyan bonyolult műveletet játszottak, amelynek végső célja Kadirov csapdába ejtése lett volna.

Még ha ez is volt a cél, mára kiderült: Kadirov fontosabb annál, mintsem hogy Putyin elengedje a kezét. A szakítás ugyanis azt jelentené, hogy kudarcot vallott a Kreml éveken át követett csecsenpolitikája. Ezt viszont pont most aligha engedheti meg magának Putyin. E nélkül is van épp elég baja. magyarnarancs.hu/kulpol

 Putyin titkos csecsen hadserege

MTI2015. 07. 03. 10:06

Vlagyimir Putyin orosz elnöknek az utóbbi tizenöt évben sikerült térdre kényszeríteni és legszorosabb szövetségeseivé tenni a korábban a központi hatalom legádázabb ellenségeinek számító csecsen lázadókat, félő azonban, hogy a fegyveresek feletti irányítás kicsúszhat a kezéből – olvasható az amerikai Time magazin friss elemzésében.

Putyin elnökségének első évében még Csecsenföld volt Oroszország legproblémásabb tartománya, amelyet iszlamista hadurak irányítottak, akik csak azután adták fel a harcot a biztonsági erők ellen, hogy a hadsereg 2000-ben bombázni kezdte a térségbeli városokat. A légi hadjáratnak civilek tízezrei estek áldozatául, a csecsen fővárost, Groznijt pedig a Föld leginkább lerombolt városának nevezték egy ENSZ-jelentésben.

A kilencvenes évek elején tucatnyi állam függetlenedett sikerrel Moszkvától, az orosz vezetés azonban Csecsenföldnek nem engedett, attól tartva, hogy a terület elszakadása láncreakciót indítana el, amely végül a rendkívüli fontosságúnak tartott Észak-Kaukázus egészének elvesztéséhez vezetne.

Putyin választás elé állította Csecsenföld akkori vallási vezetőjét, egy mérsékelt muftit, Ahmad Kadirovot: vagy végignézi a népe lemészárlását, vagy átáll a másik oldalra és segít Moszkvának legyőzni a felkelés radikálisabb elemeit. Kadirov az utóbbi mellett döntött, s ez végzetesnek bizonyult számára, 2004-ben ugyanis iszlamista merénylők végeztek vele.

A meggyilkolt csecsen elnök helyét fia, Ramzan Kadirov vette át, aki első intézkedéseként megteremtette a hozzá hű haderőt. Az ifjabb Kadirov a Kreml támogatásával átállásra buzdította a szeparatista fegyvereseket, és a lázadók többsége néhány éven belül hűséget is fogadott neki. Putyinnak ezzel sikerült hű szolgálóivá tennie legádázabb ellenségeit – írta a cikk szerzője, Simon Shuster.

Ma Csecsenföld az egyetlen olyan hely Oroszországban, ahol Putyint nyíltan és nyilvánosan bálványozzák. Az orosz elnök portréja mindenütt jelen van: iskolák és lakóházak homlokzatán, villanyoszlopokon, az autópályák menti hirdetőtáblákon. A repülőtérre érkezők Putyin arcképével találják szemben magukat a terminál bejáratánál, aki úgy néz ki a fényképen, mintha egy napot sem öregedett volna az észak-kaukázusi tartomány “meghódítása” óta.

A bálványozás ékes példája, hogy Groznij fő sugárútja 2008 óta Vlagyimir Putyin nevét viseli, a biztonsági erők tagjai pedig esküjükben megfogadják, hogy engedelmeskednek az orosz elnök minden parancsának. “Az egész világ előtt kijelentjük, hogy mi vagyunk Vlagyimir Putyin gyalogsága. Bármilyen parancsát végrehajtjuk a világ bármely részén” – szögezte le a csecsen elnök nemrégiben.

A hűségeskü jól jelképezi, hogy az államfőnek alapjaiban sikerült átalakítania Csecsenföldet: nem pusztán leigázta a térségben tevékenykedő iszlamista felkelőket, de legelkötelezettebb híveivé is tette őket. A Time cikke szerint a csecsen harcosok rendkívül jó szolgálatot tettek a tavaly kirobbant kelet-ukrajnai fegyveres konfliktusban, ahol az oroszbarát szeparatistákat segítik.

A titokban külföldre vezényelhető csecsen harcosok rendkívül hasznosak Putyinnak: bevetésük lehetővé teszi annak a tagadását, hogy orosz katonák harcolnak Ukrajnában. Moszkva csak azt ismeri el, hogy orosz állampolgárságú “önkéntesek” vesznek részt a konfliktusban.

“Ez nem zavart engem. A parancsnak engedelmeskedni kell, bármibe is kerül” – mondta egy csecsen katona, aki nemrégiben tért haza Ukrajnából. A húszas éveiben járó fiatalember vakbuzgósága jól mutatja, hogy meglepően hatásosnak bizonyult az egyszerre a konzervatív iszlámra és a Putyin iránti hűségre építő propaganda.

A csecsen fiatalokat hűségre és önfeláldozásra nevelik. “A fegyelem a vérünkben van. Bármire képesek vagyunk, ha a vezetőnk megkívánja” – mondta egy csecsenföldi bokszklub vezetője. Ez a hozzáállás azonban komoly aggodalmat kelt Moszkvában, sokan egyre riadtabban figyelik Kadirov ténykedését és a csecsen vezető féken tartásáért lobbiznak Putyinnál, aki viszont úgy tűnik, gond nélkül hagyja, hogy Csecsenföld ura otthon és külföldön is lesújtson “Oroszország ellenségeire”. Egyesek szerint Putyin olyan erőre támaszkodik, amelyet nem tud teljesen kontrollálni.

Csecsenföld különleges státust élvez annak köszönhetően, hogy vezetőjének az orosz elnökkel kiváltságos a viszonya. Ez a státus azon múlik, hogy Kadirov továbbra is hasznosnak bizonyul-e Putyin számára. “Mindenki fél tőle. Bebizonyította, hogy otthon és külföldön is hajlandó erőt alkalmazni” – magyarázta Gleb Pavlovszkij neves orosz politológus, aki szerint a csecsen elnöknek kettős szerepe van: megfélemlíti a hazai ellenzéket, a külföldi országokban pedig azt találgathatják, hogy legközelebb hol bukkanhatnak fel jelzés nélküli egyenruhát viselő csecsen katonák.

Az Egyesült Államok elég súlyosnak ítélte a csecsen fegyveresek jelentette fenyegetést ahhoz, hogy szankciókat rendeljen el Kadirov és legfőbb emberei ellen. Az Európai Unió részben azzal indokolta a csecsen elnök ellen bevezetett szankciókat, hogy Kadirov 74 ezer katona Ukrajnába vezénylésével fenyegetett tavaly nyáron. Kadirov a büntetőintézkedésekre válaszul megtiltotta Barack Obama amerikai elnök és több uniós vezető számára a belépést Csecsenföldre.

Alekszandr Spunt orosz politikai elemző szerint Kadirov felvette Putyin bulldogjának a szerepét, de túl hosszú pórázon tartják. Eljöhet az a pillanat, amikor a csecsen erők többé nem fogják alávetni magukat a központi kormánynak, Putyin ugyanis olyan “szörnyet” teremtett, amelyet nem tud irányítani.

“Tény, hogy Putyin már nem tudná eltávolítani Kadirovot. Ahhoz egy nagyszabású katonai hadjáratra lenne szükség” – vélte Pavlovszkij, a Kreml egykori tanácsadója.

 lokal.hu/2015-07