Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Itt már nincs semmi svéd, semmi Európa!

 Itt már nincs semmi svéd, semmi Európa!

BY HÍRNÖK · 2016-04-30

606a1be7d683b679f3610c49e42ef23d

Rinkebyben nincs semmi „svéd”, semmi Európa, és soha nem is volt!

A testet tetőtől talpig fedő fekete burkában válogatja a friss paradicsomot két asszony a Rinkeby Center szupermarketjének utcára nyíló zöldséges pultjáról, a csarnok szemközti oldalán egy zsúfolásig megtelt, lelakott kávézóban középkorú muszlim férfiak csoportja perlekedik valamin délelőtti presszójuk szürcsölgetése közben. A mögöttük lévő pult roskadozik a pisztáciával díszített mézédes baklava tucatnyi variációja alatt, autentikus svéd fahéjas csigát, vagyis kanelbullart azonban hiába keresünk a sütemények kínálata között.

Pedig joggal tennénk, hiszen a marokkói hangulat ellenére Rinkeby nem valamelyik észak-afrikai országban van, és nem is a Közel-Keleten, hanem alig tizenöt perc metróútra Stockholm csipkés házakkal díszített színpompás belvárosától. A svéd főváros külterületének ezen részén azonban nincsenek Björnök, Thore-ok, Alfok vagy Ulrikák; helyettük Muhammadok, Hasszánok és Ahmedek hirdetései töltik meg a városrész főterének közepére felállított közösségi faliújságot. A mozdulataimat kíváncsi érdeklődéssel követő pillantások is mind arról tanúskodnak: az egyetlen egzotikumnak én számítok itt.

A „muszlim gettónak” is nevezett rossz hírű városrész valamivel több mint tizenötezer fős lakosságának napjainkban csaknem kilencven (!)százalékaelső- vagy második generációs bevándorló a legutóbbi becslések szerint.A svéd statisztikai hivatal azonban – politikai korrektségre hivatkozva – évtizedek óta nem gyűjt adatot a lakosok vallásáról és etnikai származásáról, az állampolgársági és a születési ország adataiból ugyanakkorle lehet vonni következtetéseket. Egy 2014-es statisztika szerint Svédország népessége körülbelül kilenc és fél millió fő, ebből két és fél millióan külföldi gyökerekkel rendelkeznek. Az akkori adatok szerint 154 ezer svéd állampolgár valamelyik afrikai országban született(legtöbbjük Szomáliában, Eritreában és Etiópiában), az elmúlt másfél évben Európát, és elsősorban – Németország mellett – Svédországot sújtó intenzív migrációs hullámot tekintve azonban ezek a számok nyilvánvalóan többszörösükre emelkedtek. A bőkezű jóléti támogatottságokról és a liberális bevándorláspolitikájáról elhíresült skandináv állam ugyanis az egyik legkedveltebb célország a jobb élet reményében útra kelt menedékkérők és gazdasági bevándorlók körében; az ország – versenyben a németekkel – lakosságarányosan több menekültet fogad be, mint bármely másik európai uniós tagállam.

A bevándorlók számának ugrásszerű növekedése nagyot fordított a svéd állampolgárok toleranciaszintjén is, a helyi rendőrség adatai szerint ugyanis korábban soha nem volt olyan magas az idegenellenesség indítékával elkövetett bűncselekmények száma, mint az utóbbi évben. A bevándorlásellenes közhangulat a nagypolitikában is jelen van: rendkívül megerősödött a migráció nagymértékű korlátozását szorgalmazó jobboldali populista párt, a Svéd Demokraták (SD), amely az osztrák Szabadságpárthoz (FPÖ) vagy a francia Nemzeti Fronthoz (FN) hasonlóan egyre nagyobb népszerűségnek örvend, a 2014-es svéd parlamenti választásokon pedig a harmadik legnagyobb politikai erőnek bizonyult. Ami nem csoda, hiszen a szinte szélsőségesen konszenzuskereső svéd politikai doktrína bőkezűen támogatja a bevándorlókat, annyira, hogy ma már ott tartanak, hogy a tartózkodási engedéllyel rendelkező migránsok bizonyos előjogokat élveznek a svédekkel szemben, például a lakáshoz jutást tekintve. A svéd albérlők uniója (Hyresgästföreningen) által 2014-ben közzétett felmérés szerint a harmincas éveiben járó svédek zöme arra kényszerül, hogy a szüleivel éljen. Eközben a menekültstátuszt és a letelepedési engedélyt „tonnaszámra” kibocsátó – egyébként évek óta befogadóhelyek szűkében lévő – bevándorlási hivatal (Migrationsverket) az illetékes önkormányzatokra hárítja át a menedékkérők gyakorlati befogadását.Ez a teher gyakran érdekes megoldásokat eredményez, például olyat, hogy adott város(ok) vezetése kénytelen piaci áron öröklakásokat vásárolni, hogy kiadják azokat a szociális segélyen elő bevándorló családoknak, esetleg panziókat bérelnek nekik, igen borsos áron.

Rinkeby egyébként egyik „végterméke” a legnépesebb skandináv állam azon kormányprogramjának, amely 1965 és 1975 között egymillió új lakás építését hivatott megvalósítani a nagyobb svéd városok körül azért, hogy véget vessen az évtizedek óta problémát jelentő lakáshiánynak. Az otthonteremtő program legnagyobb haszonélvezői pedig – mint ahogy sok más városrészben is – a bevándorlók lettek, ezzel a szociológiai tankönyvek szegregációmeghatározásának mintapéldájává válva. Rinkeby hangulata ugyanis össze sem hasonlítható például a francia főváros északi szélén fekvő Saint-Denis-vel, ahol hetente kétszer is megvalósul a multikulturalizmus Brüsszelben vágyott képe azáltal, hogy Párizs külvárosának asszonynépe delíriumos állapotban válogat az olcsóbbnál olcsóbb arab holmik közt a városrész nevével azonos székesegyház tövében felállított piacon. És nem hasonlítható az „Eurábia fővárosaként” gúnyolt Rotterdamhoz sem, ahol – ha rossz szájízzel is, de – megfér egymástól kőhajításnyi távolságra a többezer fős muszlim közösséget kiszolgáló mecset és a holland országimázs-építésben a tulipán és a szélmalom felett győzedelmeskedő coffee shop.Rinkebyben ugyanis nincs semmi „svéd”, semmi Európa, és soha nem is volt.Multikulturalizmus helyett itt sokkal inkább egy hátrányos társadalmi helyzetű, zárt, egyoldalú kulturális miliő jött létre, csordultig állami segélyeken tengődő muszlim fiatallal és frusztrációval.hirek.ga/

forrás: magyarhirlap.hu