Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lugosi BaBett: A NYÍRSÉGI LÁNY ESETE, - a felnem ismert almafával..

2018.07.16

 Lugosi BaBett:A NYÍRSÉGI LÁNY ESETE, - a felnem ismert almafával..

Szülőföldem, Nyírlugos, köztudottan almatermő vidék. A nyírség homokos talaján igen sok almáskert tündökölt, gyermekkoromban, számos kiskert és nagygazdaság termesztette a zamatos gyümölcsöket. Nekünk is volt saját, és bérbevett almás területünk egyaránt. Éppen ezért a zsigereinkbe beivódott az almaillat, az almafák törzseinek sajátos formáját, leveleit már messzire felismertük korai éveinkben is. A térségben ez szolgáltatta a megélhetést, kora tavasztól sok munkát igényeltek a kertek. Metszés, permetezés, gyomtalanítás, majd az örömteli almaszüret. A ősi fajták, színesebbek, illatosabbak, de fagytűrőbbek is voltak, jobban tűrték a térség időjárásának szeszélyeit. A cserhágói Állami Gazdaság is több hektáros területein is hatalmas almaültetvényekkel gazdálkodott. Édesapám traktorosként éjszakai üzemmódba n, hajnalokig permetezett. Ugyanis a vegyszer hatását a felkelő, és erősödő nap ráperzseli a levelekre, többet árt mint használ. Még harmatosan kell felszívódni permetlének a hatékonyság érdekében. Traktoros szakszemélyzet volt ugyan a gazdaságban elég, ám a kor modern MATIZ traktorából mindössze kettő állt rendelkezésre. Ennek a típusnak a jól oprosperáló gazdaság megvásárolta minden kiegészítő elemét.

Maga Atyámat érte az a megtiszteltetés, hogy Őt küldték a vezetők a traktor hazavezetésére, több teherautóval Fehérgyarmatra. Apám ismerte a térséget, nővére ugyanis Kispaládra ment férjhez, Morvai sógorommal korcsmárosok voltak ott. Sógor jóképű, kellemes modorú sziporkázó humorú végtelenül szimpatikus ember volt, a Juci Néném fizikai megjelenése nem adott lehetőségeket a dicséretre. Ám a lelke, arany szíve, örökké mosolygó tekintete feledtette mindenkivel a természet fukarságát. Sokáig azt hittem, mikor hazalátogattak, hogy megjött Juci Néném a fiaival. Én kislányként azt terveztem, hogy ha megnövök, majd Morvai sógorhoz megyek feleségül. Egy világ dőlt össze bennem, amikor megtudtam, hogy az ,, első számú kiszemeltem” nem más, mint a Néném férje. Ennek azonnal hangot is adtam, - mert ugye tudjuk még a templom karzatáról is kikiabáltam hirtelen tett felfedezésemet A MINDENNAPI HÚSVÉTUNK c.. novellámban- nekiszegeztem gyermekien őszinte kérdésemet Sógorkámnak: Miért vettél feleségül ilyen csúnya nénit? Persze mindenki ledermedt, mert a faggatózásom néném is hallotta. Ahelyett, hogy elsírta volna magát, magához ölelt, megpuszilt, és egyáltalán nem éreztette haragját, sőt, valami olyat mondott, hagy maradjak sokáig ilyen gondtalan, szókimondó gyermek…

Visszatérve a Matiz traktorra, Apám sokszor elmesélte, hogy Ők ketten a Anti öccsével – merthogy őt is megfertőzte választott sokadik szakmájával- ketten indulta a konvoj élén Apám felvezetőként, Anti mögötte büszkén feszítettek a világoskék óriási plexi ablakokkal ellátott bekalitkázott óriás monstrumban. Mögöttük sorakoztak a pótkocsival is ellátott Csepel teherautók, amelyek szállították a kiegészítőket.Megvették a tárcsákat, boronákat, mély és felületi eke készleteket, de a mi a lényeg volt, a két keréken guruló nagy tartályt, ami a traktornál utánfutóként, a permetező egységet, ami a traktor elejére és oldalára rögzítve elvégezhette a gépesített permetezést az almásterületen. Igen nagy hatákonyságot reméltek ezektől a csoda masináltól, a korábbi Dutra traktorparkkal szemben. A régi traktorok kabin nélküliek voltak, a traktoros egész nap szívta a port a földek megmunkálásakor. Először is, korábbi munkavégzésük jutalmaként a testvérpár érdemelte ki és kapta meg a jogot, a két traktorra, ami természetesen általános felháborodást keltett a többi traktoros körében. Másodszor, kikiáltották Őket Főúri vezetőknek, mert hogy esőtől széltől, naptól védve a teleszkópos ülésekben tekerhették az érzékeny kormányművet, amíg ők a nyitott traktor nehéz kormányait tekerik. Irigyelték őket szemükbe és a hátuk mögött egyaránt. De bezzeg, akkor senki nem irigyelte őket, amikor nappal szántottak, vetettek, boronáltak, aludtak 1-2 órát, majd indultak a késő estétől hajnalig tartó permetezés. Mivel csak ketten ismerték az új masinát az első időkben, így rájuk hárult a munkák nagy része. Elvégre az tesztelni kellet az új gépek hatékonyságát, statisztikát vezettek. Még a két testvért is átmenetileg szétválasztotta a modern csoda kínálta versenyszellem. Egymással versengve, csak a gazdaság járt jól, mert mi alig láttuk őket, heteken át. Egy reggel Apám hazajött, evett néhány falatot, felfeküdt. Lassított felvételként utasított, hogy ha csörög a beállított óra, akkor mindenképpen keltsem fel, mert nagyon fáradt és mennie kell, várják a vetőmagok, hogy a földbe kerüljenek. Amikor az óra csöngött, hiába szóltam, keltegettem, csak nagy nehezem, a végtagjai és a fülei húzogatásával tudtam életre kelteni mormotaként alvó Szülémet. Érthetetlen volt számomra, hogy valaki reggel ilyen kába legyen. Meg is kérdeztem, hogy Édecsapám, miért nem aludtál éjszaka? Ez a furcsa szűkszemű soványság, azt mondta, tudod kisjányom, aludtam egy kicsit… de csak mindig egy kicsit. Pontosan eddig csuktam le a szemem, amíg a traktor az egyik almafától a másikig elért a permetezés közben. Hát az bizony nagyon kevés, konstatáltam, és legszívesebben, belerúgtam volna minden egyes almafa törzséve, és bepancsoltam volna az almáknak egyenként, amiért így megváltoztatták az én Apukámat. Egy idő után szerencsére visszaállt a régi rend, megbékéltem az almával, meg a fájával is. Főleg azért mert mindig is szervesen része VOLT, VAN és remélem mindig is része LESZ a mindennapjaimnak. Egyszer, amikor fontos teendő volt az almásban, nekem nem volt kedvem kimenni, Apám ismét rafinériával vett rá, hogKIRÁLYNŐJE!!! Naná, hogy menni akartam az ,,alattvalóimhoz”, engedelmesen Velük mentem.

Nem volt jó ötlet engem így ,,bolondítani”, mert pár nap múlva paradicsomot karóztak, én adogattam az előre felvágott madzagot. A munkafolyamat közepette Apámnak kinyilatkoztattam: Most már ÉN VAGYOK A PARADICSOM KIRÁLYNŐJE IS!!! Mindenki nevetett rajtam, de Papus büszke volt cserfes megállapításomra, a levágott kacsokból koronát is kaptam a fejemre. Otthon tanultam meg hogyan kell gondoskodni az almafáról, többször ültettünk közösen. Láttam, hogyan metszik, permetezik, védik a fa kérgét csemete korában. A termésnek becsültük minden morzsikáját. A mi családunkban az almát minden esetben kettő vágtuk, kicsi kerekítő mozdulattal kivágtuk a magházakat, majd a magház végében két pici V alakú bevágással a csumákat is kimetszettük. A kivágott részek a cefrébe kerültek, - almánk ugyan volt bőven, de eleget hallottam, azzal is aminek bővében vagyunk eggyel több ok, hogy takarékoskodjunk, mert különben megver az ég! Ezt a takarékosságot nagyon megtanultam, mindennel a ,,normális mértékig” takarékoskodok, mindent nullára hordok. Van éppen elég bajunk, hát akarom én hogy megverjen az ég? Dehogy is akaEgyik almás élményeim egyike, hogy nálunk ébresztőóraként funkcionált. Igaz, voltak akik hangos rikácsolással akartak bennünket kiugrasztani az ágyból… Apám sokkal szelídebb, hatékonyabb megoldást választott. Két kezembe adta a már említett módon kivágott almát, és odasúgta: kisjányom, itt az almád, egyed, mire megeszed, felébredsz, nekem mennem kell, tudod a dolgod. Hogyne tudtam volna. Először is, félálomban elkezdtem majszolni az almát. A jó melegben a hideg alma minden falatja közelebb vitt az ébrenlét eléréséhez. Néha azért ráaludtam az almafalatkára. Őrangyalaim ébersége révén szerencsére nem váltam Hófehérkévé. Valóban, mire megettem a két fél almát, addigra felébredtem. Mennyivel másként indult a napom, - kellemetlen csörgő, vagy kiabáló hangzavar kihagyásával - minden bizonnyal ezért is prolongáltam egy életre ez az ébredési formát.

Része volt eme gyümölcs az édességeinknek. Reszeltük süteményre, készítettük kompótnak. Beraktuk sütőbe, megszórtuk fahéja porcukorral. Rántott hús készítésekor kirántottunk néhány karika almát is. De palacsinta tésztába édesen, sörtésztába sósan kínáltuk váratlanul bejött vendégeinknek. Palacsinta tölteléknek is kiváló volt. Aszalásával, kandírozásával is megpróbálkoztunk. Természetesen a cefrés hordókon ott volt a nagy A vagy SZ betű, hogy az alma ne keveredjen a szilvával fnden hétfő reggel. Még sötét volt, amikor elindultam vissza a kollégiumba. Az utca vége felé, a kanyarban már láttam az imbolygó petróleum lámpa fényét. Tudtam, ott áll Nagyapám, házilag varrott gyolcs nadrágjában, előtte súrc ( vastag, sötétkék fényes, vagyis vízlepergetős, mai szóval élve kosztaszító anyagú régi férfiak által viselt ruhadarab) kötényében az általa gondosan kifényesített almákkal. Hóban, fagyban ott állt, minden visszautazásomnál, és egy hétre ellátott kedvenc almáimmal.

Azért ezzel az ALMA KIRÁLYNŐSÉGEMMEL egy ízben szégyenben maradtam. Már a BHG-ban dolgoztam 24 évesen, amikor napi kiküldetéssel Balassagyarmaton telefonközpontot telepítettünk. Reggel mentük, délután jöttünk. Nem jött a busz, kollégáim odamentek a szembelévő zöldségeshez, pár az UFÓ gyümölcsöt venni. Én is velük tartottam, vonzott egy nagy tábla, amire az volt írva: GRÁNÁT ALMA érkezett. Mi a szösz? Én a nyírségi lány, ismerek Jonatán, Starking, Golden, Rozmaring, Rétes és kitudja milyen almákat, de még hogy GRÁNÁT? Néztem a furcsa formájú almákat, eldöntöttem, ebből viszek haza, mégis csak szégyen, hogy nem ismerem minden alattvalómat!!!

Amikor rám került a sor, a világ legtermészetesebb módján kértem 3 kiló GRÁNÁTALMÁT. Az eladó szeme kikerekedett, a főnököm és kollégáim nevetőgörcsbe csapkodták a pultot, én pirultam, és nem értettem Őket. Elmondták, hogy ez egy nagyon drága gyümölcs, darabja is elég borsos, ezt az almafajtát nem szokták kilóra venni, hát milyen szabolcsi lány vagyok én? Valóban soha nem hallottam róla, de ugye tudjuk, a nem tudás nem mentesít. Meg is kaptam érte méltó büntetésem, évtizedekig, ha azokkal a kollégákkal találkoztam, rögtön frocliztak: hány kiló Gránát Almát veszel ma?

Évtizedek óta a családtagjaim mindig is tiszteletben tartották, hogy nem vagyok képes felébredni, csak a megszokott rítusom szerint. Ha elmarad a megszokott almás ébresztő, jaj annak, aki az utamba kerül! Amikor egyedül hajtom álomra a fejem, este odateszem magamnak az ágy közelébe a kettévágott almát. Igaz, kicsit megbarnul reggelre, de a napomat így is békéssé teszi. Erdélyi Körutunk idején egyik túratársunk hívta fel a figyelmem, hogy vannak már hazánkban is génbankok, ahol régi fajta növények, gyümölcsfák egyedei beszerezhetők. Remélem lesz módom eljutni egy ilyen génbankba, mert egy pár innen származó csemete kedvéért leemelném a jelképesen kitett ,, MEGTELT” táblát az Édenkertemről, és szorítanék egy kis helyet a gyermekkor ízeinek felidésérére.

Az adonyi Daja tanyánkon 10 éve a vad természettől visszahódított szántóföldből kezdtem kinöveszteni ÉDENKERTEMET. Ma közel 100 gyümölcsfa ékíti az Édent, ahol több féle almafa is helyet kapott, a legtöbb gödröt magam ástam ki. Szabolcsi agyamba mélyen berögzült: gyümölcsöst létre hozni. Ugye aki fákat ültet, az reménykedik a termésben is. Most, nagy elánnal már egy hete dolgozom saját tervezésű, saját készítésű ÉDEN ZÁSZLÓMON, melyet a körülkerítés pillanatában szeretnék majd kitűzni.

Ennyi módon kötődve az Édeni gyümölcshöz, általa 2012-ben mégis elszenvedtem második vereségemet. A korábbi években elültettem már 60-70 fát vegyesen, többek között kiválasztottam egy körtefát a garázs és a tűztér közelébe, ahol már volt egy korábbi körte. Gondoltam legyenek egymás közelébe. Két éven át ennek az új fának külön kedveztem, oda öntöttem minden fölös tiszta vizet. Beszéltem hozzá, nőj nagyobbra mint a másik, teremj többet a másiknál. Minden évben virágzott, növekedett, egysze rcsak a virágból kibontakozott a termés. Még csak morzsányi volt, de láttam, hogy itt bizony nagy baj van! Ezen a körtefán bizony nem körteformájú gyümölcs növekszik… Bűvültem a fa levelét, de nekem továbbra is körtésnek tűnt. A termés hétről hétre mutatta, hogy Ő bizony kerek… Mélyen hallgattam, nem mertem elmondani senkinek! Tudtam KIRÁLYNŐKÉNT nagyon vétettem az ALMA ellen. Mentséget igyekeztem találni, kábítottam magam: végül is mintha lennének alma formájú körték, nemde? Szemeim továbbra is körtefa levélnek ítélte a csalóka termést hozó leveleket. Telt az idő, én lapos kúszásban közlekedtem a kérdéses fa közelében.

Egyik nap, amikor párom körbenyírta a kistraktorral a gyümölcsös után az udvar fáit is, odahívott: Nézd csak milyen érdekes a Te kis védenced! A kiemelten kezelt körtefád almával hálálja meg a gondoskodást. Bevallottam neki, hogy én már tudom egy pár hete, csak azért nem szóltam, mert nagyon szégyellem, hogy már megint nem ismertem fel egy alattvalómat.

Mentségemre legyen mondva, ez egy sajátos alakzatú és levélzetű almafa, amelyik igazi Zöld almával ajándékozott meg bennünket, nem csoda, hogy még engem is megtréfált, mert levelei most sem tipikus almafalevél formájúak, de én a KIRÁLYNŐJE, megbocsájtok NEKI, mert most is tömött fürtökben hozza szépnek és egészségesnek ígérkező terméseit.

LuBett